Vallás

. Az igazi sátánizmusnak nem része az állat- vagy emberkínzás, a vérivás vagy más, horror filmbe illő mesterkedés. Ezek mind az ostoba, sztereotípikus emberek jellemzői, vagy a bűnözőké, valamilyen mentális betegséggel és egyéb beteges vágyakkal rendelkező embereké, akik misztikus jelképek mögé bújva követik el tetteiket. Az ilyen emberek gyakran kinövik vagy megunják barbár lázadásukat, vagy idővel bizonyos intézményekben foglalhatnak helyet hosszú, hosszú ideig...

Egyes kutatók három fajta sátánizmus különböztetnek meg. Az első kategóriába azok tartoznak, akik valamilyen film- vagy könyv hatására próbálják leutánozni őket, de ez többnyire kimerül abban, hogy sátánista jeleket hordanak. A második csoportba az igazi vallásos emberek állnak. A harmadik kategóriába a sátánista csoportok legveszélyesebb fajtája áll, azok a titkos társaságok, amelyek állítólag akár az emberáldozatra is képesek, és akikről pár sorral előbb esett szó.


A hagyományos verzió a teista sátánizmus, ami a Sátánt tiszteli és vele, illetve démonaival kíván kapcsolatba lépni. Ennek két típusát különböztetjük meg.
Az egyik, a klasszikus teista sátánizmus, durván szólva „anti-keresztények" gyülekezete. Ők képviselik a kereszténység vallásban található ördögimádatot. Bár leszögezendő, hogy a kereszténység ellőtt is jelen voltak már, a júdaizmus ellentéteként, ahol a biblia Sátán imádták, mint Isten ellenfelét.

A másik ág a modern teista sátánizmus. Ők nem ismerik el a Bibliában szereplő Sátán karakterét, mert a hitük a pogány és babilóni vallásokban gyökeredzik. Náluk a Sátán egészen emberszerű, aki természetfeletti erőkkel rendelkezik. Ezen belül mások ezt a Sátánt, az ősi Luciferrel, Melek Ta'us-sal vagy Enkivel hozzák összefüggésbe. Az olyan vallásos sátánisták, akik Lucifert választották meg főistennek, az önmegismerést és meditációt hirdetik, és azt vallják, hogy semmi közük a kereszténységhez, sem a Bibliához, de főleg nem a keresztény értelemben vett sátánimádáshoz.